Mesi

Dizájnos szemét

Jönnek-mennek a vásárlók, szorgosan osztogatom a szórólapokat, írkálok, tájékoztatom a vevőket. Ha lement egy-egy vásárlói dömping, utána sok időm marad. Már mindent megszámoltam többször is, tízszer átrendeztem a pultot: alul és felül egyaránt. Egy porszem sincs rajta, már csak megfigyelni tudok. A vásárlási szokásokat, öltözékeket, arcokat.

   Az újságok az egyik oldalamon, könyvek a másikon – mi ez, ha nem kísértés? Kíváncsi vagyok, melyiket viszik jobban. Természetesen az újságok nyertek 2-1-re. Sajnálatomra a bulvárlapok fogynak, az igazi értéket képviselő magazinok ott maradnak az állványon. Elmélkedésem egy kristálycukrot kereső kislány szakította félbe. Minden megszólításnak örülök, addig is van új tennivalóm. Akadt is az útbaigazításon kívül (amúgy nem tudom hol a cukor): levenni a magas polcról valamit, szólni, hogy folyik a tej a zacskóból.

   Hihetetlen, hogy mennyire lehet befolyásolni az embereket. Minden csomagolás és kihelyezés az eladás szolgálatában áll. Az ember rabszolgája a szemének, karja a végrehajtó. Nyúlnak a drága cukrokért, ünnepi csomagokért, tulajdonképp bármiért, ami vonzó és jó a marketingje. Színes, csörög, csillog; egészen űrbéli a dizájn. (Megfigyeltem, hogy a fiatalok gumicukor rajongók. Nem tudom az hogy lehet vonzóbb, mint egy krémes csoki.)

   Mi lesz ebből a temérdek vonzó csomagolásból és tartalmából? Hitel és szemét. Még több. Legalább a nyomdák nem fulladnak be, míg az állatok igen, aztán egyszer majd az ember is a saját szennyébe. A pénzügyi vonatkozását már ne is említsük. Minden évben ez van, vagyis minden új évben, mert addig szép és fényes a fa, az ünnep, még a házsártos szomszéd is. Nesze neked január! Jön az újabb válság!