„Nem állok meg addig,
amíg meg nem találom az otthonom”
Délutáni őszi fények vonják be gyengéden a szobát. Ruhánkat aranyló napsugarak csíkozzák. Velem szemben ül kíváncsi arccal, egy-egy mozdulatában hordozva a nyakába szakadó gondokat. Látom, hogy most jó neki, örül, hogy beszélgetünk, sütizünk, iszunk. Legtöbbünknél erősebb, nagyobb próbákon keresztülment lény Ancsin Ildikó, aki a barátnőm és osztálytársam. Sok mindent elveszített, de az álmai élénken ott élnek benne, mélyen a szívében.
- Nemrég költöztél vissza, haza Zalaegerszegről. Milyen élettapasztalatokkal gazdagodtál?
- Találkoztam az emberi jellem két végletével. Megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor kihasználnak anyagilag. Milyen, mikor úgy bánnak az emberrel, mint a kutyával, és milyen az, amikor onnan jön a segítség, ahonnan nem is várom. Sok tapasztalatot szereztem az emberi kapcsolatok terén is. Hogyan viszonyuljak másokhoz, hogyan kezeljek szituációkat, hogy kezeljem a problémáimat egyedül. Dióhéjban ennyi.
- Rengeteg rossz dolog történt veled, benned mégis pislákol a remény, és küzdesz. Filmbe illő történet. Tervezed, hogy megírod egyszer az életutad?
- Soha, semmiféleképpen. Egyrészt azért, mert nem tartom az életemet olyan érdekesnek, hogy legyen értelme megírni vagy kifejteni. Másrészt pedig a múltam 80%-át el akarom felejteni. Nem hinném, hogy az én történetemből tanulna bárki is, mert én abban hiszek, hogy mindenki a saját hibáiból és tapasztalataiból építi fel azt, ami benne van.
- Sok bölcs gondolat rejtezik benned. Ezeket aranyköpések formájában kiadnád-e?
- Igen, szerintem még élvezném is. Szeretem az agymenéseimmel bombázni az embereket.
- Miután elvégezted az újságíró képzést, mi lesz az első dolog, amit csinálni fogsz? Persze csak azután, hogy elmentünk bulizni…
- (nevet) Eddig az volt a tervem, hogy leteszek egy mentál-higiénés képzést, és esetleg pár segéd szakmát, de mára úgy gondolom, hogy az anyagiak miatt nem fog sikerülni. Lehet, hogy hallgatok a szívemre: a nyakamba veszem az országot, és nem állok meg addig, amíg meg nem találom az otthonom.
- Merre indulsz? Hol kezded? Ott mit szeretnél csinálni?
- Igazából fogalmam sincs, szerintem észak felé veszem az irányt először. Megpróbálnék elhelyezkedni, mint újságíró; addig megyek, míg össze nem jön!
- Idáig olyan munkákat kaptál, illetve vállaltál, ami nem túl építő az emberre, egyéniségére, jellemére nézve. Fejlődésre, előre jutásra sem ad lehetőséget. Mi lenne számodra az álom munka? Az újságírás?
- Ha hasonló kaliberű kérdést tesznek fel nekem, akkor mindig elmesélem, hogy négy éves korom óta író szeretnék lenni. Ha van tehetségem, ha nincs, ez volt a legfőbb dolog, ami hajtott az életemben, hogy ne adjam fel, és ezután sem vagyok hajlandó. Az nekem az nem lenne élet, ha úgy kelnék fel minden reggel, és néznék tükörbe, mint egy betanított munkás vagy egy bolti eladó.
- Hogy jut eszébe egy négy éves kislánynak az, hogy író legyen? Minek a hatására tetszett meg ez a pálya?
- Mikor kicsi voltam, szerettem, ha anyám mesét olvas fel nekem. Ő ezzel ellentétben nem rajongott a dologért, és egyik este, mikor kértem, hogy meséljen, azt mondta, hogy mondjak magamnak. Azután minden éjjel így aludtam el, hogy magam találtam ki egy történetet. Ez később az óvodában is megmutatkozott, mert a délutáni alvás előtt néha én mesélhettem. Ez később is – igaz titokban – végig kísérte az életemet.
- Emlékszel még azokra a mesékre? Miről szóltak? Kik szerepeltek benne?
- Igazából csak a szereplőkre emlékszem, azok a kedvenc játékaim voltak vagy épp, amit a tévében láttam rajzfilmeket, azokat folytattam tovább, illetve ragadtam ki egy-egy szereplőt a történetből.
- Mit szeretnél elérni mindenképp az életedben? Mondjuk családot alapítani?
- Számomra az első számú szempont a karrier építése lenne, a teljes függetlenség és önmagam megtalálása. A családalapítás nagyon távol áll tőlem. Az előző kapcsolataim kiölték belőlem a vágyat, hogy valaha férjhez menjek. Azt se hiszem, hogy létezik olyan férfi a világon, akinek megérné gyereket szülni.
- Hogy érzed most magad?
- Jelenleg a pillanatnak és a mának élek. Ebben a helyzetben nem is tudok nagyon mást tenni. A közelmúltban kaptam egy nagyon jó bölcsességet, egy számomra fontos személytől: „Ne add fel öt perccel a csoda előtt!”
Mesi
