Ütlek, fekszel

Saját fia szúrta hason a nyugdíjas hölgyet. A férj megverte a feleségét. Az anya lelkileg terrorizálja gyermekeit.

Lassan minden napos hírek. Többnyire alkohol vagy egyéb tudatmódosító szerek hatása alatt cselekszenek így az elkövetők. A lelki deformitások, neurológiai esetek is gyakoriak. A lelki terrornál – ami néha rosszabb egy-egy pofonnál – hozott minták a felelősek, és/vagy a gyenge jellem.

Mire az esetekre fény derül, addigra elfajulnak a dolgok a családban, megnyomorodnak lelkileg a sértettek, vagy meghalnak. A félelem és a tehetetlenség érzése miatt nem szólnak az áldozatok, inkább csendben tűrnek.

Pedig már az első alkalomnál fel kellene lépni a bántalmazás, bántalmazó(k) ellen. Testi sérülés esetén orvossal megnézetni (ő is értesíthet hivatalos szervet), szólni egy barátnak, rokonnak és természetesen a felelős hivatalnak, akár a Rendőrségnek.

Szóbeli elnyomást nehezebb orvosolni, de ugyanolyan fontos. Hosszú távon kikezdi az elszenvedőjét, de a terrorizáló is sérült, mindenképp szakember segítségére szorulnak.

Első lépés a felismerés, majd tudatosítani a támadóban a helyzet súlyosságát, és felszólítani: hagyja abba. Amennyiben nem jár sikerrel ez a mód, akkor kell bevonni külső embereket.

Kár hetekig, hónapokig abban reménykedni, hogy abbamarad, vagy magunkat hibáztatni. Drasztikus megoldás kell, fellépés kell. Cselekedni, erőszak nélkül.

Mesi