Ildikó

Közel egy éve sodort össze minket a sors és igazán jó barátságba kerültünk, ám ez a beszélgetés engem is felkavart.  Az az egy óra, amit az interjúra szántunk a lakásában, nagyon apró töredéke a letöltött  11 évnek. Ma már menyasszonya van és gyönyörű, egészséges gyermeke. Új és boldog életet kezdett. A személyiségi jogokra és a kényes téma figyelembe vételével megállapodtunk az interjú alanyom névtelenségében.

– Miért kerültél börtönbe?

– Tizennyolc évesen ültettek le rablásért, önbíráskodásért és lopásért. Csabán a rendőrségi fogdán hét hónapot töltöttem, majd további egy évet a gyulai börtönben, utána szállítottak át a szegedi Csillagban majd a végén Nagyfán a nyitott börtönből szabadultam.

– Hogyan bántak a fegyőrök a rabokkal?

– Igaz az az állítás,hogy a Csillag az ország legkeményebb börtöne. A fegyőrök szigorúak voltak, nem tűrtek semmiféle rendbontást; aki ezt megtette azt azonnali elnyomásban részesítették. Volt rá példa, hogy nem voltam megborotválkozva és három órán keresztül csak vertek. Ám, ha betartottad az általuk felállított szabályokat, mondjuk a környezeted tisztán tartását vagy a személyes higiéniát, akkor nem volt probléma. Őszintén szólva kevés a humánus, előítéletmentes őr.

– Milyenek voltak a benti emberek?

– A többség életfogytiglanos, ez annyit tesz, hogy egy tizenkét személyes zárkában tíz biztos az. Ezeknek az embereknek az agya át kell álljon arra, hogy 30-40 évet ott él le és az a zárka lesz az otthona,ott fognak meghalni. Ők nagyon vigyázzanak az egészségükre, magaviseletükre. Megváltozik az életfelfogásuk, nem hagyják el magukat.

– Születtek barátságok?

– Zárkán belül két dolog alakulhat ki a több évnyi együttélés miatt: gyűlölet vagy barátság. Nagyon sok barátom lett, bár inkább mondanám őket testvérnek. Manapság már családon belül is egymás ellen fordulnak az emberek, ilyen itt nincs. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, és bármit megtennénk egymásért.

– A büntetésed alatt mivel töltötted az időt?

– Az első éveimet azzal, hogy beilleszkedjek, és kialakítsak egy számomra megfelelő életvitelt. Ezek után elkezdtem iskolába járni. Elvégeztem a szakiskola 9-10.-et, majd szakmákat tettem le. Így vagyok festő, Ezüstkalászos gazda és ápoló. El akartam kezdeni az érettségit, de időm nem volt rá a szabadulás miatt. Az élet úgy hozta, hogy a Btk-t tanulmányozzam, és elsajátítsam a büntetésem alatt. Az ember, hogy mentse magát, erre kellett támaszkodnia. Nem egyszer volt rá példa, hogy jogtalanul akartak rám verni ügyeket. Tárgyalásig, sőt ítéletig is eljutott a dolog. Elsőfokon elítéltek, a másodfok pedig felmentett.

– Hogyan töltöttétek az ünnepeket?

– Karácsonykor minden zárkába beadtak egy gallyat, hogy fel tudjuk díszíteni. Ilyenkor nincs veszekedés, mindenki el van magában. A nagy barátok megajándékozzák egymást.A szilvesztereket tévézéssel és rádió hallgatással töltöttük.Örültünk, hogy megint eltelt egy év. Tartottunk születésnapokat, Valentin napot és Anyák napját. Ilyenkor próbáltunk virágot vagy bonbont intézni,hogy kiküldjük a hozzátartozóinknak. Vannak bent kézművesek, akik ajándékokat készítenek, és azt megvásároljuk. Volt olyan ismerősöm, aki kenyérből olyan rózsát csinált, hogy nem lehetett megmondani miből van.

– Voltak mélypontjaid?

– Mindenkinek voltak,de szerencsére én jól tudtam kezelni. De ha valakinek egy hozzátartozója meghalt, akkor az érintett mindenkit. Tekintettel voltunk egymásra, együtt gyászoltunk; nem hallgattunk zenét.

– Mennyire voltatok elzárva a médiától?Hogyan jutottatok különböző médiumokhoz?

– A cellában volt tévénk, 5:30-tól este tízig, hétvégén pedig hajnal kettőig. Van ingyenes börtönújság, de más lapokat is lehetett rendelni. Mindenki vehetett magának rádiót. Az egész nap szólhatott, nem szabályozták. Fogdára viszont nem engedtek semmit.

– Milyen volt az egészségügy?

– Borzalmas. Volt úgy, hogy belázasodtam és elmentem az orvoshoz. Azt mondta, hogy nem vagyok beteg. Közöltem vele, hogy nem érzem jól magma, így nem tudok elmenni dolgozni. Erre rámutatott egy nagy dobozra, ami tele volt tablettákkal, hogy válogassak magamnak. A fogászaton a fogamat ketté is fúrták.

– Kaptál rá lehetőséget, hogy dolgozhass?

– Lehetőség nem volt rá. Inkább úgy mondanám nem volt olyan, hogy “nem”: dolgozni kötelező volt. Aki nem akart, azt általában vitték, aki pedig akart azt nem. Tízezer forint egy hónapra. Amiket készítettünk az civilbe ment ki, boltokba.

– Igaz az, hogy a szabad emberek “tartják el” az elítélteket?

– Részben. Akit munkába állítottak, azután nem fizetnek az adófizetők,mert a fizetésük nagy részét levonják. Épp ezért tették kötelezővé a börtönmunkát, mert ez nekik is pénz.

– Amíg bent voltál azalatt volt rá példa,hogy valaki szökéssel vagy öngyilkossággal próbálkozott volna?

– Volt olyan, akinek sikerült megszöknie. Kiugrott a NATO-hálóra,ami egy összetekert, horganyzott pengés drót. A barátnőjénél kapták el újra. Öngyilkosok is voltak. Régen csináltak olyat, hogy cérnával összekötöttek több pengét, amit aztán lenyeltek.Ezt hívják karácsonyfának.  A gyomorsav szétmarta a cérnát és a pengék szétszóródtak a testében. Ezt azért csinálták, hogy az őrök ne bántsák a rabokat, mert ha meg akarták verni őket a mozgástól a pengék szétvágták a beleket és a gyomrot. Miután az elítélt bejelenti mit tett, egyből átszállítják Tökölre, a rabkórházba, és ott megműtik.

– Hogy telik az utolsó nap?

– Természetesen elbúcsúznak a zárkatársak. Mindenkit hajnalban engednek ki. Az utolsó egy hónap nagyon lassan telik, mintha a percek órák lennének, főleg, ha valaki régóta ül. Van egy börtön babona: fésű, borotva, fogkefe. Ezek azok a tárgyak, amiket mindenképp vinni kell. Ha ott marad, vissza kell fordulni, mert másképp újra börtönbe kerülsz. Viszont vannak olyan dolgok, amit ott hagyunk a többieknek. Például ruha, papucs, rádió, sportcipő.

– Szabadulás után mi volt az első dolgod?

– Jött értem egy olyan barátom, akivel együtt ültem. Egyből mentünk le a Balatonra. Három hónapig egy night- clubban ünnepeltem. Leengedtem a fáradt gőzt.

– Mit látsz, mennyire szépít a média börtönökkel kapcsolatban?

– Teljesen eltérnek a valóságtól. Megy egy delegáció, és csak olyan zárkát mutatnak, ahova minta rabokat tesznek, és teljesen fel van szerelve. Szegeden például a wc közvetlenül az ágy mellett volt, és lepedővel vagy zuhanyfüggönnyel választottuk el.

– Mennyiben hátrányosabb így az életed?

– Csak eltelt 11 év. Ez alatt már rég megalapozhattam volna az életem. Bent sok mindent tanultam igaz, de sok mindent nem tudok hasznosítani. Az ápolói szakmámmal nem helyezkedhetek el, mert nincs erkölcsim, amit fel tudok mutatni.

– Nehéz volt újból beilleszkedni?

– Kimondottan. Nagyon sok idő kellett hozzá. Hiába vannak ott a rokonok, vagy más kapcsolatok akkor is nehéz…