Függőség álruhában

Hazamegyek. Az első dolgaim között van, hogy bekapcsolom a gépet. Melyik az első oldal, amit megnyitok? Facebook és Youtube – csak stílusosan.

   Plakátok aljára írva: „További részletekért kattints a Facebook.com/valami oldalra.” Barátok között: - Jó, akkor majd írj Facen! vagy: - Légyszi like-old, amit megosztottam, hátha nyerek!

   Láthatatlan lánc és rabiga. Olyanok vagyunk, mint a marionett bábuk, amelyek a Facebook nevű szuperhatalom kezében vannak. Elhisszük, hogy e nélkül nincs élet, hisszük, hogy ez a jó, ez a természetes. Egyből furcsálljuk, ha valaki nem csatlakozott a mindenhová eljutó közösségi oldalhoz.

   Bekúszott a családok életébe, a mobilokba, sajtóba, az információk fő forrásává lett. Túl nagy szerepe van, túl sok minden ott van – aligha vagy nehezen lehet elkerülni.

   Kapcsolattartás ingyen, információszerzés, kutatás, nyomozás valaki után – ez itt mind adódik, nagy előnye. Akinek nincs internete, az bizonyos telefon és hálózat fejében ingyen használhatja ezt az oldalt. Érdekes, hogy semmi mást nem lehet, ez az első… Egy időjárást mutató lap is hasznos lehetne mindenkinek, de mégiscsak ez győzött és itta be magát fiatalok és kevésbé fiatalok életébe.

   Mivel úgy terjed, mint a pestis, ezért nemcsak előtérbe került, de komoly problémákat is okoz. Nem maga az oldal a bűnös, inkább az azt használókkal van a gond. Sokan függőivé váltak, hamis barátságokban, szerelmekben, rajongókban hisznek, és pazarolnak rájuk időt.

   Állandó beszédtéma; minden szabad percben, ha nem figyel a tanár, veszik elő a mobilt, és nézik, hogy a több száz ”jó” barát mit írt ki. Utána magukról is meg akarnak osztani mindent. Minden átvillanó gondolatot – akármilyen buggyant – posztolnak. Agybajt lehet kapni a sok „jó reggelt!”, „jó éjszakát!”-tól. Ki, mikor, hol van, szomorú vagy vigyorgó fejek, szitkok, linkek áradata – őrjítő! Csupa unatkozó, feltűnési viszketegségben, a való életben hús-vér barátokban hiányt szenvedő, magányos lényeket takar, akik előbb-utóbb ínhüvelygyulladást kapnak a sok pötyögéstől.

   Magam is sok mindent intézek a Facen. Először ezt csekkolom, várom, hátha írt valaki, felkerültek-e a legújabb fotózás képei… Kisebb mértékben, de én is függök az oldaltól; vagy inkább az emberektől és a törődésüktől? Ha sok ismerős nem itt lenne, már rég léptem volna. Utálom, hogy itt ellenőrzik az embert, nemcsak ismerősök, hanem a munkáltatók is előszeretettel kutakodnak a jelentkezők adatlapján. Volt, akit kiraboltak a kiírásai alapján, másra ráküldték az Adóhivatalt a képei miatt. Az éppen tinédzser lányok – tizenhárom-tizennégy éves kortól regisztrálhatnak – vannak talán a legnagyobb veszélyben. Hat rájuk a felnőttek látszólag jobb, sminktől csillogó, mélyen dekoltált, miniszoknyás, kabinban barnult Barbie baba művi világa. Ezért ők is így akarnak kinézni, érvényt szerezni maguknak. Azt hiszik, ez a normális. Nincs, aki elmagyarázza nekik, hogy ez csak az értékek nélküli látszat, és azt, hogy ők még félig gyermekek. A képeiken felnőttnek látszanak, és pózaikkal, sminkükkel, ruháikkal olyan torz szexuális felhívást küldenek ki a világba, amire azonnal harapnak a perverzek, pedofilok.

   Veszélyes egy agyszülemény, és még törölni se lehet végleg az adatlapot. Ha mégis felfüggesztem, akkor ott vannak a biztonsági mentések. Aki egyszer bekerült, nem marad észrevétlen.

Mesi