"Ajj annyira unatkozom! :( Vki üzit? :D" - kedvenc közösségi oldalunk üzenőfalán nap, mint nap találkozom ezzel a mondattal. Esküszöm alig volt olyan alkalom, amikor ne botlottam volna bele ebbe a kiírásba.

 Hogy őszinte legyek kicsit dühített. Eleinte azért, mert a mondat második részére figyeltem. Miért így akar kommunikálni? Miért kell így hirdetni, hogy beszélgetni van kedve. Sőt nem is vagyok benne biztos, hogy a beszélgetni a jó megfogalmazás. Inkább csak információhoz jutni. Bárkiről bármit megtudni. Hogy ne unatkozzon. Aztán jobban belegondolva elkezdte a mondat első része is piszkálni a csőröm.

Mi az, hogy unatkozik? Tudom mit jelent maga a szó, és mikor szokták mondani az emberek. Csak valahogy nem tudom megérteni. Nem tudom elképzelni, milyen is az. Helyesbítek. Már nem tudom. Nemrégiben a kezembe került a 2009-es határidőnaplóm. Rendszerint beleírtam a fontos dolgok és az aznapi aranyköpések mellé, hogy mikor milyen érzéseim vannak. S bizony egyszer kétszer megjelent az "unatkozom" is. Pedig elég aktív diákéletem volt a középsuliba. Így visszagondolva valószínűnek tartom, valamelyik órán kerülhetett fel, amikor bennem volt a tettvágy, de az órai csöngő megakadályozott.  Bár, ha egy óra illetve annak tananyaga tényleg nem volt valami izgalmas, akkor is feltaláltam magam. Verset írtam, rajzoltam, vagy éppen pótoltam a napi alvásadagom. Hogy az utóbbi szégyen e vagy nem szégyen,az túlzottan nem hat meg, mert rengeteg diák ezt csinálja, aki pedig volt már kollégista, az végképp megérti. Na de lényeg a lényeg, hogy akkor sem unatkoztam. Mindig feltaláltam magam, s szerencsésnek érzem magam, hogy kihúzhatom a fogalomtáramból az "unalom" szót. De ezt nem csak én tehetem meg. Bárki.

Bárki, aki képes őszinte lenni magához, és bevallani, hogy nem a percei unalmasak, hanem ő lusta ahhoz, hogy valamit is csináljon. Gyakran az emberek ráfogják az időre. "Odakinn esik az eső/ nagyon meleg van. Az ember arra kényszerül, hogy a házban legyen, de hát itt meg nem lehet semmit se csinálni. Max gépezni, vagy szeretkezni, de hát az utóbbit meg nem tudom csinálni, mert nincs kivel. :S" - Ejnye emberek. Az idő alatt, míg magatokat sajnáltatjátok kimehetnétek a konyhába elmosogatni, vagy elővehetnétek egy könyvet. Naplót írhatnátok, segíthetnétek a házban, jobb időben a ház körül. El lehetne látogatni a rokonokhoz, vagy elmehetnétek sétálni a barátokkal. Nekifoghatnátok tornázni, ha már úgyis a pocakra panaszkodtok. Rengeteg alternatíva van. Csak neki kell valaminek kezdeni, és nem feladni, még az elgondolás pillanatában: "Lehet,hogy ezt kéne csinálnom, de ..." - nagyjából itt hal meg, amit még el se kezdett az ember.

Amondó vagyok: az unalom fedőneve annak, hogy az emberek lusták. Lusták cselekedni saját érdekükben, bevallani, hogy igazából lenne mit tenniük, de nincs hozzá igazán kedvük. Vagy ha nincs is mit tenni, akkor meg kreativitás hiányban szenvednek azzal kapcsolatban, hogy mivel is tölthetnék ki azokat a perceket, amikben nem történik semmi izgalmas. Elbújnak az "unatkozom" szó mögé. Az mindig könnyebb. 

Nekem ez a véleményem. Aztán ahogy a német mondás is tartja: akinek nem Inge, annak Jürgen!

Cinti