Boszorkányos Nagyi

Ahogy közeledem egy békéscsabai lépcsőházhoz, egy szorgos idős hölgyekből álló csapatot pillantok meg a kis előkerten dolgozva. Egyikőjük feltűnően jó kedélyű, mosolyogva köszön. Ő Székely Györgyné, született Börcsök Terézia, Békéscsabán csak Teréz. 77 éves, ugyanakkor csak néhány ránca sejteti, hogy köze van a hatvanhoz, haját is festi, ad magára. Minden elhaladóval vált néhány szót, közben és utána örömmel végzi a kerti munkát. Tegeződünk, hisz ő a nagymamám…

- Szinte mindenki ismer a környéken, sőt még az is látásból, aki nem akar, hisz gyakran kertészkedsz lent a tömb körül…

- (nevet) Van egy bácsi, ő is most is látott lent és kérdezte, hogy tavaly is egymaga csinálta, most is? Tavaly valóban nem volt segítségem, de most hárman is jöttek és együtt csináltuk a kiskerteket. Szeretem csinálni, tanyán születtem, most is van kertem Mezőberényben.

- Szereted a természetet. Az állatok felé milyen érzéseid vannak?

- Azokat is szeretem, különben nem lenne macskám (Kíra). Kint a kertben van bőven, sünik, kismadarak, őzikék, nyulak…

- Nagyon energikus és fitt vagy, minek köszönheted?

- Sokat mozgok kint a szabadban a jó levegőn, ez segít.
Azt eszem, amit megtermelek, ez igazi bio.

- Ilyen jó hatású a boszorkány felmenő… Ki volt ő?

- Nem ismertem, csak hallomásból, anyukám mesélt róla. Ő a nagymamám volt és boszorkány, egy picike asszony. Úgy járta, hogy addig nem hal meg egy boszorka, míg valakire rá nem hagyja a boszorkányságot, valamit a kezébe kellett adni. Így is volt, addig nem halt meg a nagymamám, míg a kezébe nem adták a seprűt. A szatymazi lakosok közül volt még néhány boszorka, éjfélkor állítólag kimentek a keresztúthoz és üstben főztek valamit. Mi ezt meg is néztük nappal és tényleg volt ott egy háromlábú vas és fazék. Meg volt egy nő, akit láttam, állítólag lóból átváltozott emberré - ezt beszélték -, a lába olyan volt, mint a pata. Annyi bizonyos, hogy cipőt úgy kellett csináltatnia.

- Milyen terveid vannak a jövőre? Akár a kertben, itthon, utazni valahova…

- Ne legyek beteg és sokáig kint lehessek a kertemben. Utazásokat nem tervezek. Most viszont valóra vált, hogy a pesti unokatestvéremmel találkozhattam 50 év után. Ezenkívül gyümölcsfákat fogok ültetni az utókornak, nektek.

- Merre látod haladni ezt a világot? Milyen kilátásai lehetnek a fiataloknak, akár nekünk, akár a dédunokáidnak?

- Most nagyon rosszul állunk, habár ígérik, hogy jobb lesz. Nem tudom mi lesz, hiába szeretném, hogy jobb legyen, egy fecske nem csinál nyarat.

- Az élettapasztalatod alapján mit gondolsz, hogyan lehet boldog az ember? Mire érdemes törekedni az életben?

- Meglegyen minden, amire szükség van. Legyen elég fizetése az embernek. Ne legyen olyan, hogy ne tudjon mit enni. A fiatalok alapítsanak családot. Aki nyugdíjas koráig nem szerezte meg magának, amire szüksége van, az már nem is tudja. A jobb lét felé kell törekedni. Mi is azért dolgoztunk 5 éven keresztül minden nyáron a Balatonnál, hogy meglegyenek a szükséges dolgok.

Mesi